Tompa Mihály

AZ ELSŐ IBOLYÁHOZ.

Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken:
  Légy üdvöz, üdvöz, kedves ibolya!
  A szép tavasznak első mosolya,
Oh légy, a hű emlékezet nevében!

Ilyen volt ő szelid szemével épen!
  Mely hirdeté, mit lelke gondola,
  Ártatlan élte csendesen folya,
Mint a patak, rejtő bokor tövében!

Nem érte ő az ibolyás tavaszt,
Mely zöld lombot és édes dalt fakaszt
  Vidékein az új éltű ligetnek;

És keblem zordon téli pusztaság,
Hol bánat és szív, alvó gyöngyvirág!
  Fájó beszédben téged emlegetnek!