Tompa Mihály

A VÁNDOR KÖNYVÉBE.

Kit változó kép csalogat tovább,
  S nagy messze földek tájain ragad,
  Ki jársz hullámon, havas bérceken:
  Megáldja Isten! vándor, útadat!
Eszedbe jusson, ha a vágy veled
  Egy helyről másra nyugtalan siet:
  Egész világé hogy mégsem lehetsz,
  Egész világ nem lehet a tied!
S hogy lelked egykor lész fáradt madár,
  Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;
  A zajgó körből nyugalomba vágy,
  Ohajtván csak egy bizalmas zugot.
Azért hatalmas, nagy népek között,
  El ne felejtsd hazád és nemzeted!
  Mig a világ azoknak birtoka:
  Ennek mindene az, ha szereted!
Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,
  De őseidnek hamvát ne feledd...
  Ne, a fényes, dús paloták miatt:
  Az egyszerű kis szalmafedelet!