Vörösmarty Mihály

A REMÉNYHEZ

Kétes szép remények
     Töltik keblemet,
Búmat édesítik,
     Dúlják kedvemet,
S így kötött szemekkel
     Fellegútakon
Visznek álmadozva
     A zárt kör felé.

Oh ha veszteség van
     Szánva sorsomúl,
Csak te, szép reménység,
     Csak te légy velem.
Köss az ifjuságnak
     Égi szárnyakat,
Hogy kerűlje a föld
     Szentetlen porát;

Adj az ért korúnak
     Állhatást, erőt;
Nyújts az elhalónak
     Gyámoló kezet,
Míg rogyó inakkal
     Sírba váncorog!

Börzsöny, 1822 eleje