Kafka Margit

A DOROGI BÚCSÚN

Faluszépe: Marcsa, guzsalyosba, este,
Azt a csáti legényt hiába kereste.
Nem is várta végig, hazaindult lopva,
Futóvihar szele úgy érte az útba, -
Nyírfalombot rázta, szöghaját zilálta,
Dehogy is ügyelt rá, - hej, dehogy is bánta.
A dorogi búcsún ígérte, fogadta,
Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja!

Vasárnapi misén Marcsa, faluszépe, -
Fekete kendőbe, - de fehér a képe.
Szomszédasszony súgja, szomszédasszony kérdi:
Mi baja? Ki tudja? - Mindegyik elérti.
Falu szép leánya, - de jó, hogy nem látja,
Belevész a lelke forró imádságba:
- Veszendő életem nagy Isten, te látod, -
Az én szeretőmön ne fogjon az átok...

1901