MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Berzsenyi Dániel

A CSERMELYHEZ

Oh, csermely, arra térsz, látom,
     Csendes görgedezéssel,
Merre az én sohajtásom
     Repül epedezéssel.

Vedd buzogó könnyeimet
     Szapora vizeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet
     Lassú csörgéseidhez.

Vidd el szomorgó zúgással
     Ama kisded kert felé,
S nyögd ki egy fohászkodással,
     Szívem kinek szentelé.

Tán most is ott múlatozik
     A rózsák árnyékában,
S rólam nem is gondolkozik
     Kevély nyugodalmában.

Tán habjaid mosogatják
     A szép tündér lábait,
S nem tudja, mint csókolgatják
     Hív könnyeim tagjait.

Mutasd meg halvány képemet
     Néki tükröd fényében,
Mutasd meg égő szívemet,
     Mint vergődik vérében.

Mutasd neki, mint hervadok,
     Szemem miként sirdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok,
     Mint egy gyenge virágszál.

Mondd: töltsön kegyes írt sebhedt
     Lelkemre hív kezéből,
Vagy egy szánakozó cseppet
     Gördítsen szép szeméből.

[1797-1799 között]