Tompa Mihály

SZERELEM.

Hogy lángra gyúlt én szívem általad:
Érzém mindenható hatalmadat!
  Csüggvén hölgyem hő ajkain:
  Több kéjt szivem nem bíra már...
  Csak boldogságod volt velem,
  Fényes sugár, meleg sugár!
  Fényes sugár, meleg sugár!

Forró, forró miként a nyár dele,
S villámontó volt a lány kebele!
  E szív egén el-elborult,
  Fel-felderűlt a láthatár...
  Adtál a kéjhez kínokat,
  Kétes sugár, csalárd sugár!
  Kétes sugár, csalárd sugár!

S mindez hová lőn? Évek tűnve el:
Fagyos nyugalmat érez e kebel!
  Fényed, mikép az őszi nap,
  Tőlem mind távolabbra jár;
  S e szívre több hatalma nincs,
  Halvány sugár, hideg sugár!
  Halvány sugár, hideg sugár!