Tompa Mihály

ÖREG BARÁTOMHOZ.

  Kevés gondod
  A napokra,
Gyorsan futnak, - az se bánt!
  Virradjanak
  Jóra, roszra:
Készen állasz egyaránt.
  S bárha multad
  Búban gondban
Keserítlen nem maradt:
  Szived, melyen
  Nyugalom van,
Zsarátnak a hamv alatt!

  Homlokod is
  Mint a márvány,
Oly redőtlen, oly sima;
  Fejed egy-két
  Fehér szálán
Mért aggódnál annyira!?
  Nem években
  Áll a vénség.
De midőn a tűz kihal; -
  Ifju lélek!
  S az ember még
Hatvan évvel fiatal!

  Csillog a bor
  A kehelyben,
Jer, közöttünk fogj helyet!
  Csatán, borban,
  Szerelemben:
Ugy sem érnénk még veled!
  És amig mély
  Tiszta hangod
Dalainkba elvegyűl:
  Van nyugalmas
  Vidám arcod
Szilaj kedvünk enyheűl

  Jer, taníts meg:
  Aggság nélkül
Érni számos éveket!
  S hogy a csendes
  Este végül
A napnál is szebb lehet!
  Jer, taníts meg:
  Hogy az élet
Legyen mint  nagy folyam,
  Legerősebb
  Gyorsabb, mélyebb,
Hol a tengerbe rohan!