Szabó Lőrinc

Vigasz

Fél-életem az érzéki világ
s a szellemi harca, a szomjuság
oltása, és ahogy év évre folyt,
az önmegváltás keresése volt,
olyan összhangé, amilyenre csak
saját erő vezet rá, nem zsinat,
ima, kényszer vagy külső jótanács.
Néztem persze, hogyan kereste más,
hogyan keresi; prédikátorok,
bölcsek és szentek hite csábitott,
gyönyörű és iszonyú rendszerek:
és megtanultam minden könyveket,
és nyúltam az ész rácsai közé,
és lestem sugárvilágok mögé,
és legfőképp magamba, a csupasz
idegekbe, s kínjaimra vigasz
lett, ha más nem, a keserű tudat:
Igazság, te sem ismered magad!