Szabó Lőrinc

Évák és Kígyók

Mulasztott, messze paradicsomok
álma leng körül. Tenger; s viharok,
melyek ijesztve hívtak. Válaszút
másik ága, amely csábítva fut
s vádolva már! Hullt szirmok. Égi hit,
kétely nélkül. Nem-ismert könyvek. Itt
egy tétova perc, ott sok hosszu év,
rossz döntéseké. Gőgös gyengeség,
hogy nem nyujtottam békülő kezet
ellenségemnek, aki szeretett.
A sok veszett táj, a sok de, a ha,
süllyedt aranyszigetek, a tova-
kéklő ifjúság: rettenetesen
fáj néha, hogy egy, csak egy életem
volt a földön! Zárt paradicsomok,
mik várhattak bennetek? Mily titok?!
Milyen almák?! - Óh, nem-ízlelt izek! -
S mily Évák!... S Kigyók, mily... érdekesek!