Szabó Lőrinc

Egyiptom felé

Mint lánya, Vénusz, örök, isteni
csoda a Tenger! Ringó, vágyteli
testében, amely csókol, ostromol,
karcsú hajónk mint roppant ék hatol
mindig előbbre. Harmadnapja már,
hogy csoda-gép és csoda-láthatár
kápráztat, Kettős Mitológia,
s most ez a mozgó, tündér éjszaka
fent és alant, e kéjes puhaság,
mely nyílik-zárul s bár folyton tovább
ereszt, mégis tart, ez a végtelen,
szemérmetlen ujjongó ős-elem
téged is úgy fog, úgy ringat, simúl,
fán s ércen át úgy idegeidbe nyúl,
úgy körűlnyaldos, körűlhízeleg,
hogy rettegve és szinte testileg
érzed, amit a Tenger és a Gép:
két óriás nászának gyönyörét.