Szabó Lőrinc

Társaság

Nem értelek, másom őre, tükör.
Sok-sok évem hiába tette föl
rég is a kérdést: rab hűség vagy-e
vagy a közöny üres becsülete;
ma azonban, ma... Amiket mutatsz,
amiken őrjöngsz, vagy talán mulatsz,
lázálmok a képeid? Bejövök,
te meg kiléptetsz. Katonák között
vánszorgok, látom, az országuton,
de benned szárnyas motorcsónakom
hasítja - mit? - az ég arany tavát.
S már beszélsz is, te, szerszám! "Tűzön át",
mondom én, te meg: "Esik, havazik!"
s ha emelem két kezem ujjait,
"Tizenegy!", vágod ki, és tanukat
hozol rá... - Mit? Nem tükör? Hát mi vagy?
Úgy? Már nem gép? Ah! Mint az emberek!
S neved? - Társaság? - Akkor értelek.