Szabó Lőrinc

Nyár újra, nyár

Nyár újra, nyár... Madarat tömtem. A
templomban imádkoztam a csupa
vénasszony-gyülekezetnek. Vigan
raktam a cséplőgépbe az arany
kévét. Izzadtam, mint az aratók,
s ástam a kertben kacsaúsztatót.
Fogtam be rajt, fejemen drótsisak,
és ürítettem kast, kaptárokat:
a hangyasav már úgy átitatott,
hogy húsz méhcsípést föl se vettem. Ott,
a méhesben, olvastam, görögűl,
a Béka-egér-harcot. Gyönyörű
bogarakat gyűjtöttem. Napra-nap
megcsodáltam a tanító urat,
az ezermestert, s hallgattam a rét
zsongását s éjjel a csillagzenét...
S máris ősz lett!... És debreceniek
váltották le a becsi tücsköket.