Szabó Lőrinc

Nincs értelme?

Nincs értelme? Neked sincs. Szép? Talán.
Begubóz; vagy: lehámoz! Fuvolán
jött az imént az a kis panasz, a
fogyó remény fáradt mozdulata,
bókoló bánat. Most meg - most milyen
szikra-szökőkút! Kép, dallam, ütem
beléd furakszik: idegeiden
érzed becéző ujjait, kezét,
pici robbanásokat, s szerteszét
ereiden, tüdődben: mindenütt
fojt s gyujt, mint a villámló szerelem,
s minden porcikád, amelyet megüt,
valami csillagközi szenvedély
körtáncát kezdve-újítva beszél
az ősi lángról... Értelme? Hogyan
volna, lehetne?!... Óh, a zene!... Van
szótára a - ? Neked sincs!... A zene?
Vetkőzés! Csók! Isten árama: Te!