Reményik Sándor

Ilyenkor...

Ilyenkor, méla éjeken,
Át roppant, néma téreken
Húnynak ki, lobbannak fel lángok:
Üzennek egymásnak a végtelen világok.

Valahol kigyulladt egy új nap,
Egy holt világ, végén a bejárt útnak
Bolyongva bús kísértetek között
Egy futó tűzcsóvába ütközött.
Most új sugárt lövell ki a vak éjbe
S szárnyán az új sugárnak
Egy üzenet száll győztesen zenélve:
Testvér, én most születtem.

Valahol egy világnak fénye fogy,
Minden betelt és nem lesz már sehogy,
A tűz hamu, a rózsák jégvirágok,
A róna hómező, holló se károg,
Csonttádermedve bú, öröm, dalok.
Egy szó röpül az utolsó sugáron:
Testvér, én meghalok.