Dsida Jenő

Cynthia nagybetegen

Már a varázspörgettyü megállt, a varázsige hallgat,
          szunnyadozó parazson senyved a barna babér,
Luna sem úgy tesz, mint aki gyakran jár le az égből...
          És a bagoly feketén gyászjeleket kuvikol.
Íme, közös sorsunk tutaján fog szállni szerelmünk
          át a halotti világ néma, komor vizein.
Egymagamat ha nem is szánsz, kettőnkön könyörülj meg!
          Élni fog? Élni fogok. Meghal? Utána halok.
Verset irok tábládra neked, fogadom, ha segítesz:
          - "Juppiter adta nekem vissza a drága leányt." -
S lábad előtt majd ő maga ül, fátylakba takarva,
          s nagy veszedelmeiről hosszan időzve mesél.