Babits Mihály

CSAK A DALRA

                 I.

Egyenes úton mentem én -
ti kitértetek jobbra-balra.

Ti szavakra figyeltetek
én csak a dalra, csak a dalra.

  Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Némulj meg, pajtás, ne kiálts
és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak.

  Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                 II.

Gondolj a zengő tengerekre!
gondolj a Sorsok iszonyú
muzsikájára, szent ereklye
csókjára, titkos alkonyú

  szigetekre, bús-badar

ópiumokra, meztelenbe
fúlásra, múlás, indulás
csengetyűjére, esztelenre,
vad valóságra, mely varázs...

  Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                 III.

Ti szavakra figyeltetek:
s szomorú a szavak hatalma:

  nem hallatszik át a dal.

De hát jobb volt-e énnekem
menni nem nézve jobbra-balra

  a hang után mely őrületbe csal?

bitók alatt, ágyúzúgásban,
vakok módjára, millió
csapdák közt, béna megszokásban
s hipnotizálva kábuló

  fővel menni, bús ital

rabja módjára, csak a dalra
figyelve menni, különös
züllésben, semmi mást se hallva
és minden célra közönyös...

  Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                 IV.

Némulj meg, pajtás, ne kiálts,
és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak -

  Szörnyü dal! Szörnyü dal!