Tóth Árpád

LEVÉL

Tekintetes tanács,
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.

Ne hevítsék lelkét
Kolosszális vágyak,
Hogy az idegenek
Egykor még Debrecen
Csodájára járnak.

Hogy azt a nagy tudást,
Ami bennünk görbed,
Ellessék - s a maguk
Részére hódítsák
Ezt az áldott földet.

Hogy eret vágjanak
A nagy gondosságon,
Mitől minden polgár
Jólétben fürdik itt
A cívis határon.

Mondom, a nyeregből
Jó lesz lejjebb szállni,
Mert hiszen Tek. Tanács
A szívből minden nap
Új csalódást vált ki.

S elolvad reménye
Szalmája, szénája,
Mint a tisztelettel
S illő hódolattal
Alulírt jégpálya.