Tóth Árpád

BAKKARÁT-KÖNNYEK

Ó, bakkarát!
Jaj, jaj, brühü,
Ó! bak-ka-rát!
A fene rád!
Mikor neved
Eszembe jut,
Az összes könnyem
Az orromba fut,
Jaj, jaj, jaj, jaj,
Ilyen petropeczt vén fiút,
Mint most én vagyok,
Ki látott?

Ugye senki se látott?
S ki látott ilyen fene szörnyü bút?
A pech, a pech, a pech
Csunyán a hónom alá nyúlt,
Akár csak e cicának itt előttem,
Kit a háztetőről lelőttem,
És feltálaltam mint pecsenye-nyúlt.
A bakkarát, a bakkarát
A múlt héten, ajaj, énrám vadászott,
Rám uszította a pech agarát,
S a pech-agár direkt nyakamra mászott.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, és az volt a kár,
Hogy a pech-agár
A tárcámba is beleharapott,
S kiharapott belőle
Egy tízezer koronás darabot.

A dolog úgy esett kérem,
Hogy ott ültünk talpig fehérben
A Bikában, a bakk-asztal körül,
Mely közkedveltségnek örül.
Azt, hogy talpig fehérben ültünk,
Érteni, kérem, úgy tessék,
Hogy egyikünkről-másikunkról
Már a gúnyát is lenyeregették,
S úgy kibicelt ott keserűen
Alsó fehérneműben,
Mint a fakóra ázott svábbogárka
A Bikában kapható
Angol-keserűben,
Vagy mint Ádám a fűben,
Mikor szegény izraelita lelkét
A paradicsomból kitessékelték.

Ó, paradicsom, bakk paradicsom!
Onnan engem is kitessékelt
Bardócz biztos úr, éppen amikor
Tíz szép ezres bankóval spékelt
Tárcámmal adtam a bankot.
Istenkém, de szomorú hang vót,
Amit akkor kiadtam.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, amely búra hangolt,
Hogy el is veszítettem a bankot,
A szép, tíz ezresbankót,
Ó, bankrott, szomorú bankrott...
Vissza se sírhatom,
Pedig visszasírnám,
Könnyemmel a várost
Elborítni bírnám,
Mint egy nagy sós tenger,
S jaj, csak ingyen sírok,
S nevet minden ember...

Mi lesz most már vélem?
Tönkrementem, kérem,
Alig keresek már
Óránkint száz kroncsit,
Maholnap én leszek
A legtönkrementebb,
A legárvább roncs itt,
Olyan koldus leszek,
Mint a szegény Rotschild...

Kénytelen leszek már
Házalni, koldulni,
Önökhöz e dallal
Zokogva fordulni:
Szegény Aranybikát
Lám az ág is húzza,
Szegény Németh Andrást
Lám a bakk is nyúzza,
S a rendőrségben is
Oly rossz már a zúza,
Finom üzletkéim
Ravaszul szétzúzta.
Adjatok, adjatok,
Amit isten adott,
Egy fillért, két fillért,
Vagy esetleg hatot.

Adjatok, adjatok,
Amit isten adott,
A szegény koldusnak
Egy-két pénzdarabot,
Ha öt krajcárt adtok,
Az is jó lesz, szép lesz,
Hozzácsatolom majd
Megmaradt tőkémhez,
Úgy, hogy ilyen formán
Vagy egy félmillióm
S még tíz fillérem lesz,
Kabala tíz fillér,
Melynek birtokában
Szívem új reménnyel
Újra bakkot rendez.