MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Tompa Mihály

VÍZ-DAL.

Agyzavaró bor félre előlem!
  Életadó fris víz italom,
Tőle vidúl a lankadozó test,
  Tőle nyer éltet játszi dalom.

Míg sokat a bús pince-homályban
  Vészteli kedv kap karjaira:
Én leterűlök szomjamat oltó
  Hűs patak árnyas partjaira;

Ott az ujító nedvet iszom; majd
  Benne füresztem tagjaimat;
Csöppjeitől a víg elevenség
  Szállja meg izzadt homlokomat.

Fellobog a bor lángerejétől
  A kizsarolt kedv s életerő,
És e becses kincs égve enyészik,
  Unt napokon bajt hozva elő;

Tiszta vizemtől éber az elme,
  S vídor egészség futja erem;
Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló
  Életerőmet visszanyerem.

Látom, esőtől éledez a tér,
  Díszkoszorút nyer fű, fa, virág,
Tőle tenyészik s hozza gyümölcsét
  A kikiáltott hírü borág.

Nékem is - a szép májusi reggel
  Messze lakomtúl hogyha kicsal -
Erdei forrás tiszta öléből
  Kéjeket ád a biztos ital.

Munka ha fáraszt s nyári melegben
  Hő ajakimhoz vágyva viszem,
A Tokaj ormán szűrt csodanedvet,
  S véle barátit, csak nevetem.

Habkebelű lány! nézd, mi sietve
  Fut le előttünk a patak-ár,
Tölts poharamba tiszta vizébül,
  Míg zivatartól nem lepi sár.

Rózsakorú lány! így fut az élet,
  Szedni siessünk báj-örömit,
Folyja el ajkam csókjaid árja,
  Hogyha szerelmem lángja hevít.