Szabó Lőrinc

Rossz lányok

Rossz fiúk után a rossz lányokat
ismertem meg. Csak a tanyájukat
s a hírüket. De elég volt az is.
Mint szégyen, gyász vagy lángoló tövis,
úgy fájt a létük. Minden éjszaka
piros függönnyel, pokol ablaka,
világítottak. Egy szomszéd diák
a házukban agyonlőtte magát,
s rendőrség szállt ki. Istállószagú
s félig, mint a romlott tej, savanyú
volt a környékük. "Parancsnokuk a
vak mester s a fekete zongora"
- mesélték fiúk, a nagyobbak - "és
ha az rákezdi, előbb az egész
szalon, együtt, részegen..." - valamit
mondtak még - "...azután összeteszik..."
- a többit már csak súgták. - Rémület
és undor rázott: őrültek ezek?