Szabó Lőrinc

Régi és modern

Örök helyzet... "Alámerűlt a Hold.
Utána a Fiastyúk. Áthajolt
delén az éj. Áltattál csak, öröm!
Elmúlt az óra. Magam, feküszöm."
Így fájt Sapphó. Négy teljes héten át
ingó tutajon, ingó parti nád
között napra-nap leste; jön-e, kit
tiltott a törvény, de akart a szív.
Így fájt. Kétezer éve! A kabint,
melybe húzódott, lám, én is megint
megépítettem, mint már annyian:
ismétlődik minden minduntalan;
s mint alattam a csobogó vizek,
úgy dúdolom modern énekemet:
"Lemerűlt a Fiastyúk, le a Hold.
Az utolsó vonat elzakatolt.
Éjfél van. Ma is áltattál, öröm!
Múlik az élet. Magam feküszöm."