Szabó Lőrinc

Halál Torka

Hangok a jégen. "Szörnyű! Beszakadt
a Katlan-Gödör!" És: "Kürtös patak",
hallottam, s "Halál Torka!" "Plédeket!"
kiabálták. "Négy fiú ott veszett",
sírta valaki. "Csak egy", tudta más;
- és máris indult tíz-húsz korcsolyás
férfi, csáklyákkal, föl az Ipolyon.
Utánuk én, kacsázó izgalom,
bukdácsolva, a gyors nagyok megett
hatéves sereghajtó. Őrület
vette eszemet. Hogy? Katlan-Gödör?
Pokol csattant-borzongott benne föl,
úgy kongott a hang a szó közepén.
A szél szembe fujt. Fáztam. De a rém
hajtott, húzott. Ijesztett a magány
a kanyarban. A felső híd után
már sehol senki. Vissza? Hol vagyok?
A látomás előrét kongatott!