Reményik Sándor
Jólész
Vilma néninek 
        
    
Jólész -: felsőgömöri kis falu -
Bűbájosan most mért zeng a neved? 
S mért jut eszembe éppen most és itt? 
Jólész - a lelked oly messze virít, 
Mint Negojtól a Gerlachfalvi csúcs; 
Mint Szebentől a pelsőci hegyek -
Mint a Leány-kő: Anyám lány-kora. 
Jólész - oly messze virít a neved. 
De erdők, erdők vannak itt és - ott. 
Erdők, erdők, szűzek, hallgatagok -
Erdők ölén itt vándorolgatok -
S érzem, Jólész, a neved illatát. 
Erdőid ölén tűzte fel Anyám 
Sírba-vitt menyasszonyi fátyolát -
S feltűzte tiszta kézzel, öntudatlan 
Mindazt, mibe én belesodortattam: 
Minden bűnömet s minden versemet. 
Jó-lész?? kérdezte komolyan Anyám. 
Bár felelhettem volna: Jó-leszek.
Erdők, mélyek, szűzek, hallgatagok: 
Ó, erdők, erdők vannak ott és - itt. 
Erdőt lélekzelt gyönge tüdejével 
Anyám, s beszívta erdők titkait.
És erdő-mester volt a nagyapám.
Én nem vagyok az erdők Mestere -
Az erdők az én nagy Mestereim. 
Úgy ülök a sziklák közt hallgatag: 
A legnagyobb Iskola padjain. 
Jólész, felsőgömöri kis falu: 
Három kislány hajdani otthona, 
Van-e most körülötted olyan béke, 
Mint itt, hol léptem puhítja moha? 
Van-e most körülötted olyan Béke 
Jólész, amilyet én kívánok Néked? 
Míg dübörög észak felé a föld,
S északi-fényként ezer-faluk égnek?!! 
Hohe Rinne, Szebeni-havasok, 1939 szeptember