Reményik Sándor

Csak ítéletnapján

Misztikus, mohos óriások -
Vezér lehetne köztük bármelyik -
Köszöntöm őket kar-felemeléssel -
De közülük egy sem vezérkedik.
Nincs kit vezetni - és nincsen hova.
Szent, szent, szent mozdulatlanság ez itt.
Minden roham őrült és ostoba.
Szétfutva messze, roppant gyökerek:
Én is, majd hogy nem gyökeret verek.
Ha szivárog itt-ott a gyanta-vér:
Istennek tetsző illat-áldozat.

Fenn a magasban roppant zöld karok
Amerre elmegyek - csak áldanak.
Minden roham vétkes és ostoba,
Szent, szent a Mozdulatlanság Ura.

Misztikus, mohos óriások.
Főpapi erdő. Hogyha egyszer ez
Megindul és rohamra orgonál:
Egész biztos: Ítéletnapja lesz.