Radnóti Miklós

Dal

Búbánattól ütötten
járkálok most naponta
hazámban számüzötten;

s oly mindegy merre, meddig,
jövök, megyek, vagy ülök,
hisz ellenem sereglik
az égi csillag is,

az égi csillag is
felhő mögé buvik,
sötétben bukdosom
a szittyós partokig,

a szittyós partokig
már senki sem kisér,
már régen nem kisér
a táncos szenvedély,

már régen nem követ
a bársonyorru őz,
mocsárban lábalok,
szinéről száll a gőz,

szinéről száll a gőz
és egyre süppedek,
fölöttem nedvesen
egy kondorpár lebeg.

1939 jún. 7