Móricz Zsigmond
KOLDUS
VEREBEK
Sivít a szél,
zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon
csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip,
csirip, csip,
Éhen veszünk
itt.
Záporeső
egyre szakad,
Éhes veréb hoppon marad,
Tarisznyát vet a
nyakába,
Veti fejét koldulásra.
Csirip,
csirip, csip,
Csak kap egy
kicsit.
-
Tyukanyókám, kérem ásson,
Rossz szivvel ma jaj ne
lásson,
Istenadta szegény vagyok,
Adjon egy szem
buza-magot.
Csirip, csirip,
csip,
Éhen halok itt.
- Jól van,
jól van veréb hugom,
Nagy inséged szánni tudom.
Ha nem adnék
míg van nekem,
Megverne az Isten engem.
Csirip,
csirip, csip,
Jaj be jól
esik!...
Koldus veréb
haza biceg,
Rakott iszák vállán fityeg;
Barátinak
mutogatja,
Irigységük megpukkasztja.
Csirip,
csirip, csip,
Aki ügyes csip.
- Jaj te
zsobrák, jaj te gaz!
Hol vetted ezt! Mondj igazt!
-
Kolduljatok, kaptok még,
Tyukanyónál van elég.
Csirip,
csirip, csip,
Hanem rólam
csitt!
Ketten,
hárman, szégyenszemre,
Mennek egy-két buzaszemre,
Tyukanyó is
fejet csóvál,
Csak kicsiny marokkal szór már.
Csirip,
csirip, csip!
Magamnak sincs
mit!
Van riadal
veréb tanyán,
Mind fut mankó s szütyő után.
Most legyen a gazda
már dús,
Seregestől jön a koldus.
Csirip,
csirip, csip.
Ha nem adnak
csip.
- Mit
akartok, zsivány horda?
- Könyörögni jöttünk volna.
-
Dolgozzatok, nincs már eső!
De szól a sok préda
leső:
Csirip, csirip,
csip!
Fösvény gazda, csitt!
A mankóból
dorong válik,
A koldus, mint rabló áll itt.
De tyuk anyó vitéz
legény:
- Csibéimet megvédem én!
Csirip,
csirip, csirip, cserép,
Igy
kotródik el a veréb.