Móricz Zsigmond
KECSKÉÉK
ÉS A FARKAS
Domboldalon
kicsi ház,
Ott lakik a kecske,
Felesége otthon várja,
Vele
van a két gidája.
Hanem közel a berek,
Hol a farkas tekereg!...
- Jaj de kár,
- szól kecske néni, -
Énnekem is el kell menni.
Vigyázzatok jó
fiaim
Ha nem leszek itthon,
Erre jár a gonosz farkas,
Be ne
jöjjön titkon.
A két gida
megigéri
S igy folytatja kecske néni.
- Az ajtót
jól bezárjátok,
Senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak fehér az én
lábam,
Majd én ezt bedugom,
Hogyha megint hazajövök,
Nektek
a kulcslyukon.
Megérti a két
kis gida
S igy folytatja kecske mama:
- Ha valaki
dörömbözne,
Kiáltsátok, hogy: nem jössz be!
De ha édes anyánk
vagy,
Dugd be a fehér lábad!
Ha bedugom kinyitjátok,
Nem jut
be farkas hozzátok!
A gidák
igérik roppant,
Kecske anyó vigan toppant.
De most jön a farkas
s fülel,
A kulcslyukon hosszu fűllel!
-
Megismertek, ha szólok is,
Édes nektek a hangom is!
Ezt mondom
én majd odakinn:
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam
vajjal,
Eresszetek be fiaim!
Megöleli két
gidáját,
Megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog
És
a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik
És egy cseppet sem
aggódik!
Jön mindjárt
a farkas koma,
Vastag hangon ezt morogja:
- Anyátok
vagyok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam
vajjal,
Eresszetek be fiaim!
A két gida
csodálkozik,
Ezt a hangot nem ismerik!
- Ha a mi jó anyánk
vagy,
Dugd bé a fehér lábad!...
Juj fekete, farkas vagy!
Nem
a mi jó anyánk vagy!
Hű! a farkas
ámul-bámul,
Az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez
fogjon,
Hogy a gidákon kifogjon!
Elsiet a
szemétdombra,
Ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a
lábát,
Hogy rászedje két gidácskát!
Ujra zörget a kis házba,
És
rákezd a mondókára:
- Itt van
anyátok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam
vajjal,
Eresszetek be fiaim!
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd
bé a fehér lábad!
Farkas koma
be is dugja,
A két gida megbámulja.
Mit tegyenek, hiszen
fehér,
Az ő eszük nem messze ér!
Kinyitják
neki az ajtót,
Benn a farkas gonosz fattya,
Mindakettőt hamm
bekapja
És azt mondja: Ej de jó vót!
Magára zárja
a házat,
Ugy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
A
kémény alatt nagy hassal!
Jön a kecske
anyó végre,
Zörget az ajtón igy kérve:
- Anyuskátok van
idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam
vajjal,
Eresszetek be fiaim!
Hát
mormog-dörmög az ordas,
Csalogat a gonosz farkas:
- Ha a mi jó
anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!
Kecske néni
megijed,
Hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
Farkas
fekszik a suton.
Friss eszével egyet gondol:
- No farkas te
csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre
szaladt
S két gidától dagadt hasra,
Le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak
megesett,
Hogy a kecske ráesett.
Abb' a percbe
kipukkant,
Két kis gida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
Azt
se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most
ébredtek,
Ásitoztak és szepegtek:
- Anyukám még ne kőts
fel,
Ugy aludtam, mint a tej!
De bezzeg
anyjok örül,
S jár a két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e
baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, kecske bátya,
A
kipukkant farkast látja.
Elmondják, hogy-mint ese?
Kacajnak
nincs vége se,
Igy végződik a mese.