Móricz Zsigmond

A MEDVE MEG A MÓC

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
      Egy tenyere
      Tele vele,
      A másikkal
      Ugy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
És bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
Vigan eszi és csamcsog.

      Jó a ropogó
      Piri mogyoró.
Nagyhaju móc keresi,
Öblös zsákba beszedi.
      Bosszus, mérges,
      Sok a férges,
      Ritka a jó,
      Zsákba való.
- Ej szentecském, mennybe lakó,
Ki járkált itt annyi lopó?
Én előlem aki szedi,
Hogy a nyakát törd ki neki!

      - Jó a ropogó,
      Piri mogyoró?
Egy marokkal adok neked,
Elő ne híjd a szenteket!
      Szól nevetve
      Igy a medve;
      Tele marka,
      Odatartja.
Eltátja a száját ekce,
A szegény móc s nyögi: Nyechce!
Nem kell kérem nagyságos úr,
S ugy elszalad, akár a nyul.