Móricz Zsigmond
A
FEHÉR LÓ
Nagy a feje,
busul a ló,
A malomban őrni nem jó.
Egymagában topog
körbe,
Esze utja girbe-görbe.
- Édes
gazdám,
Kedves gazdám,
Hej ha én azt megtudhatnám,
Mért van,
hogy más két lovat fog
S nálunk rám néz minden dolog.
- Istenadta
jó lovam,
Hiszen nincs egy bogaram,
Kit fogjak be, ha nincs
párod,
Tán magamat? Nem kivánod?
- Jó, jó,
elég nekem ennyi,
Nem kell mindjárt mérgeskedni,
Engedd meg,
hogy hozzá lássak,
Hozok én magamnak társat.
- No ha
hozol, én nem bánom, -
Bőröd ne hagyd a vásáron!
Én felőlem
elmehetsz,
Akár egy ménest szerezz!
A fehér ló
árkot-bokrot,
Árkot-bokrot általugrott.
Erdőtövén
gyalogut,
Gyaloguton rókalyuk.
A fehér ló
kapja-fogja,
Ráfekszik, mint dög, a lyukra.
Felneszel a
róka erre:
- Ej be sötét lett egyszerre!
A legnagyobb fiának
int:
- Nézd meg nekem, mi van ott kint?
Kimegy,
bejön: Né te apó,
Odakint ám esik a hó!
- Nagyapádnak beszélj
mesét,
Nyár közepén, még hóesést! -
Pofoncsapja csakugy
csattan,
- Eredj másik, mi van ottan?
Siet, leskel
s jön ez vissza
- Bizony hó az, pedig tiszta,
Telistele vele a
lyuk,
Lesz baj mig ellapátoljuk. -
Ez is kikap: Te
legkisebb
Eredj 'sz te vagy a legfrissebb.
Ez is bejön,
de szepeg:
- Hó az, akármi legyek!
Olyan fehér, olyan jó!
Olyan
meleg, - nyári hó!
- Már valami van ott mégis,
Már megnézem
akkor én is!
Kimegy:
Buksik, hisz ez nem hó,
Hanem inkább egy fehér ló.
Idedöglött.
Hasznunk, kárunk:
Enni jó, de ki hogy járunk?
De hamis a
róka ész,
Egy friss tervvel hamar kész,
- Ne féljetek
gyerekek,
Ma még egy jót nevettek.
Majd segít a farkas
koma,
Hátsó kapun gyerünk oda.
Azzal kapják,
egy kicsit
Uri maguk kicsipik.
Farkaséknál
bekopogva
Megjelennek mosolyogva.
- Jónapot én
kedves komám,
Jó erőben jól vagy, no lám!
Jóllakottan, jó
kamrával,
Komámasszony mi jót tálal?
Jöttünk egy kis
vendégségre,
A fiukkal jó ebédre.
Farkas koma,
komámasszony,
Összenéznek nagy bosszuson.
- No ha jösztök,
akkor lesztek,
Hogyha hoztok, akkor esztek!
Rossz aratás, rossz
kereset,
Más fogadót keressetek.
- No, nem
jöttünk üres kézzel, -
Szól a róka nyájas mézzel.
Segítségre
hijlak koma,
A házamnál a lakoma.
- Ugy? hisz
az más! ravasz kópé!
Hát mit főztél, süttél, jót-é?
Hiszen
akkor jól van koma,
Ha nálad van a lakoma!
Siess asszony
öltözz, gyere,
Ne várjon kománé vele.
Csapatostól
nemsokára
Visszaérnek Rókavárra.
A fehér ló csak ott
fekszik,
Róka koma így vetekszik:
- Tele van a
pince, padlás,
Azért hijlak kedves pajtás:
Eltehetnénk
tinálatok
Egy darabot, egy falatot.
Idáig ezt csak
elhoztam,
Vidd el komám tovább mostan.
Farkas koma,
komaasszony,
Összenéznek nagy ravaszon:
- Hogyne, mért ne,
jószívvel,
Elvisszük mi innen, el.
De hogy visszük?... Az
ördög!
Jaj de nehéz ez a dög.
- Áh,
gyerekség, - szól a róka, -
Könnyen teszünk ne félj róla.
Farkad
a farkához kötöm,
Elviheted innen rögtön.
Mint a semmit, úgy
viheted,
Ép így hoztam, - elhiheted.
Egy-kettőre
hozzá kötik,
Farkas neki veselkedik.
Húzza, vonja, de
megunja:
- Gyere te is, segíts anyja!
Ez is kéri róka
komát,
Oda is kötteti magát.
Alig mondják:
Meg van, éljen!
Nem szakad el, sose féljen!
Mi történik: Ugrik
a ló,
S két farkassal vágtat, a ló!
Ugy elrepül a lakoma,
Ma
is bámul róka koma!
Róka koma
otthon vagyon,
Szimatjának örül nagyon.
De farkasék lóvá
lettek
Árkon-bokron repülhettek.
Repültek is
ők annyira,
Egy jó futamodtányira,
Hogy akárcsak a
gondolat
Otthon voltak egy perc alatt.
- Itthon
vagyunk édes gazdám,
Édes gazdám jöjj ki hozzám!
Gazda kiront,
falu csődül, -
Lovat vettek farkas bőrbül...
Nagy a feje,
- okos a ló,
A malomban őrni már jó.
Vigan sétál párja
balról,
Elnyihognak erről, arról...