MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Madách Imre

Egy szerelmes barátomhoz

A lány, barátom, érzem én is
Éjnek mosolygó csillagárja,
Tündéri rózsakert a télben,
Költőnek legszebb gondolatja. -
Lányok közül szép szőke csillag
Akit választál, ám szeresd őt
Méltó költői kebeledre,
De mert szereted, ne legyen nőd. -
Ismérem lelked büszke röptét,
Házasságban te boldog nem lész
Szabad tengerre, nem tűzhelyre
Való a villámnyargaló vész. -
Te ha szeretsz költői hévvel,
Nehéz küzdés kell érzetednek,
S mint gyöngyök a beteg csigában
Örömeid kínban teremnek
Te ha szeretsz költői hévvel,
A szűdnek szent imádkozása,
S addig buzgó csak az imádság
Mig kétes sorsunk üdve, átka. -
Te ha szeretsz költői hévvel,
Átszellemül szerelmed tárgya
És délibábként lesz szivednek
Csalókán intő ideálja. -
Óh, mondd a villámnyargaló vész
Bír-e soká fényesen égni?
Csak a csillag pislog szünetlen,
Hideg keblét tűz nem emészti.
Mondd, vérző harc s imádkozás közt
Emberszív meddig össze nem dűl,
Csak a közömbös néz nyugodtan
Nem fél és nem vár a jövőtűl.
S az ideál, mely délibábként
Ragyog, s imádod vágyva, hévvel,
A megszokás és házi gond közt.
Párázatként nem oszlik-é el? -
Hajósnak édenként int a part,
Kiköt s tapodja azt nyugodtan,
A bűvös festék elmosódott,
Előtte terméketlen föld van.
Ha birod őt, kit úgy imádasz,
Kit csak ragyogva, félve láttál
S majd életednek sáros útján
Hozzád nyügözve mindég ott áll;
Nem akkor jő mint égi szellem,
Ha lelked Istennel telik meg,
S az únalom s gond hétköznapján
Még gondját toldja perceidnek.
Nem léssz-e mint hajós a parttal,
Mint az imádságban kifáradt,
Mint kagyló, mely gyöngyében elhal,
Mint múló fénye a viharnak?
Ki gazdasszonyt keres magának,
Az lelhet véle házi békét,
Kinek nehány parázsa van csak,
Az házasodjék s óvja őket.
Ki megfontol minden tulajdont
S mint árut választ nőt magának,
Az házasodjék és örülhet
Jólétének, piros fiának.
De aki költő, érzelemmel
Egy ideált ölel szívéhez,
Igába hajló Pegasusként
Bírásában boldog sohsem lesz.
Te aki ilyen ideált bírsz,
Tartsd meg szived istenségének
Ne vond le a földnek porába
Átkául mind a kettőtöknek.