Kassák Lajos

52

Fény és árnyék között fekszik az
árok ami elválaszt bennünket néha
látjuk amint a tüz felszáll a földről
aztán terebélyesen visszahull a ker-
tekben kinőnek a virágok
forditsd el a kulcsot a zár kinyilik
de kint a szabad mezőkön megretten az ember
a vonatok elvesznek az alagutakban
messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradt-
ságot
utak forgása
s te sötét lepedőkön uszó nap
ki kellene száritani a mocsarakat
kérdésmegválaszolatlanul
a hegyeken tul emlékek kisértik meg a vándort
egyedül a zöldszemü kigyó az aki elnyelhetne
bennünket
egyedül a zöldszemü kigyó az aki nem apel-
lál a józan meggondolásra
mutasd meg magad a szörnyü állatnak aki
szeret téged
csönd van
esteledik.