Kassák Lajos

47

Lányok megszámolják a fölzaklatott
csillagokat a gondolatok rendezetle-
nek a kezek messzire eltapogatnak a
pocsolyaszinü csöndben
ime most széthullik fölöttünk barátaink dicsérete
távolságok fölnyitott zsilipjei reggeli érzékeny-
ség a munkások veteményes kertecskéi a
szomoru kis filagóriákkal
a föld másik oldalára készültem s itt ülök a
nagyanyám tejszagu zsámolyán
érintsd meg a fehéret
megérintem a feketét
idők növekedést táplálnak
emeld meg a feketét
megemelem a vöröset
véren és döglesztő iszapon ringatóznak a be-
függönyözött házak
de én odaadom neked az égő lámpát
a hideg aluminium kulcsot
és a megjavitott fütyülőt
menj
maradj
menj
aki itt marad egyedül marad
emlékek száradnak a nyelvünk alatt
a szerelem közeli rokona az olajnak sulyos és
beleissza magát a csontokba.