József Attila

Tudor ArgheziArcheologia

A lelkem még emlékszik
most is és szünet nélkül, arra, ami elmult,
egy multra, amely nékem ismeretlen,
de amelynek szent csontmaradványai

bennem rakódtak le anélkül, hogy tudnám,
amint a föld sem tudja mit hord magában
Amelyben szobrok alusznak szobrok mellett
és koporsó koporsó mellé van zárva.

Sirfeliratnak egy folytonos mormolása
Egyikük idegenül, másikuk csengőn hangzó
A levegőn át, az idő el van választva az órától,
mint valami szegfük az illatuktól.

Hangjait elvesztette a hallgatás
melyeket hajdanában visszhangzani kényszeritett
Hallani vélem az ősi hangok foszlányait,
amint szétfoszlanak s amint szétfoszlottak.

És némelykor minden fölébred
mint amennyire egy nagy viharban az erő
És megmutatja a századoknak az alapzatot.
Én őrködöm az utolsó lépcsőjükön.

A fordítás befejezetlen.