Illyés Gyula

EGY IDEGEN VÁROSBAN

Latinul, osztyákul, tudok franciául,
      De németül semmit.
Mint gyereket, ki fél elválni anyjátul,
      büszkén úgy vezetsz itt.

Jó neked ez, látom. Még messzebbre látok.
      Gyengébb, - de ez egyszer
szavaidra tünnek el az akadályok.
      Boldogan veszekszel.

Viszem a szorongást nevetve mögötted,
       (szívemben a csárdák
olajnyomatát, hol Rákóczira törtek,
      Zrínyit tőrbe csalták).

Nézlek, - bár ha ott is így tudnál beszélni
      a veszélyes honban,
hol ennyit sem értek, ha a Hang megkérdi,
      merre fiam, honnan?