MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Csokonai Vitéz Mihály

Óh, szegény országunk

     Óh, szegény országunk!
     Óh, szegény hazánk!
     Elmúlt szabadságunk,
     Nyakunkon a hám.
Hová légyünk? Jaj! mit tégyünk?
     Csúf a rabota.
Oly országba mért nem mégyünk,
     Hol nincs despota?

     Hagyjuk el örökre
     E rabi határt;
     Szálljunk oly örökre,
     Hol német nem járt.
Ha lehettek oly mérészek
     Jámbor eleink!
Mért nem olyan bátrak, készek
     A mi szíveink?

     Vagy mért ki nem állasz!
     Mért nem ontasz vért? -
     Bosszút mért nem állasz,
     Scytha, magadért?
A jármot szabad testedre
     Tették, s mégis élsz?
És vitéz magyar léttedre
     A haláltól félsz?

     Imé, a németség
     Alja, sepreje
     Egy nemes nemzetség
     Ura és feje.
Bécs Angáriának hívja
     Scythák lakhelyét,
Álnok Áspis-módra szívja
     Mézét és tejét.

     Árpád örökjébe
     Csúf bitang duskál,
     A sólymok fészkébe[1]
     Gyáva banka száll;
Ha van szíve a magyarnak,
     Ha van benne ész,
A bugyogós hóhér kardnak
     Áldozatja lész.

     Hacsak bécsi lelket
     Rókától nem kér,
     Méltóságos telket
     A magyar nem nyér.
Így lett úrrá holmi Nitzki
     És Grasalkovics;
Holmi német itzki, fitzki,
     Holmi rác ics, vics.

[1] A Sólyom régente Magyarország címere volt