MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Berzsenyi Dániel

GRÓF FESTETICS LÁSZLÓHOZ

1809

Kevély örömmel kérkedik a magyar
A Festetics név tölgykoszorúival;
     Kevély örömmel látja rajtad
          Híres atyád deli lelke mívét,

Nagyságos Ifjú! Bölcs nevelőd keze
Bélyegzi, látjuk, már feselő korod;
     S méltó remekkel gazdagítja
          Benned örök neve Pantheonját.

Dicső előkép várja figyelmedet.
Nagyságra hívnak minden előjelek,
     S nem kétli Pannon, hogy te léssz majd
          Legnemesebb fia, híve, dísze:

Akár szilaj mén vért s hadi port dagaszt
Alattad a megtört csatarend előtt,
     Akár mosolygó Keszthelyedben
          Élj az igaz nagyok enyhelyében.

Megnyilt előtted fényes Olympiád,
Indúlj vezéred zöld koszorús nyomán,
     A nem halandók pályabérét
          A haza szent keziből kinyemi.

A nagyra termett áldozatokban él.
Felmúlja bézárt léte határait,
     A századok bús omladékin
          Állva marad, s az örök tünésnek

Fennyen parancsol, s megtöri a halált.
Közlelkeket fojt a buta semmiség
     A Tartarus mély tengerébe,
          S híröket és nevöket kitörli.

A kincs ha bájol pórcsapodárokat,
Büszkén körülnéz a sybaríta kény.
     Mint egy aranyborjút, imádják
          A cudarok, de kacagja a bölcs.

A nagy csak a jók tiszteletére vágy,
Mellyet nem a fény bábja szerez, hanem
     A virtus, amely nagy nemének
          Címjeihez magasítja lelkét.

Ezt áldja méltán, s hirdeti a világ.
Minerva gyémánt aegise béfedi,
     Mely Jupiter villáma mérgét,
          Mint valamely buta zajt, elosztja.

[1809]