Berzsenyi Dániel

GRÓF FESTETICS GYÖRGYHEZ

Festetics! boldog, kit az ég kegyelme
Anyja méhében kijegyez magának,
S a szerencsének ragyogó ölében
                    Rengeti a sors.

S aki jóltévő kezeit kinyújtván,
Mint egy istenség, valamerre fordul,
Hinti áldását, s kebelében érzi
                    Tettei bérét.

Akkor írigylem fejedelmi kincsed,
Amidőn áldó kezeid kiszórják,
Akkor, oh, akkor vetekedve törnék
                    Véled az égre.

Mint te, olly gazdag vagyok én magamnak,
S mint te, oly forrón szeretem hazámat,
Ámde nincs kincsem, s csak ezen betűkben
                    Ömledez a szív.

[1798 körül]