MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Balassi Bálint

ÖTVENKILENCEDIK KÖVETKEZIK MÁS: ZSÓFI NEVÉRE

[azon nótára]

1
Szerelem istene, Venusnak ereje
       most meg megkörnyékezett,
Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban
       egy szép szűz miatt veszett,
Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam,
       mert így, mint most, nem teszett.

2
Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín
       víg szívemre bocsátott!
Immár orvosságot hol leljek gyógyítót
       búm ellen, ki rám jutott,
Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem,
       s búmra esmét fordított?

3
Fekete gyászába, mint sűrű árnékba
       liliom, úgy fejérlik,
Szép piros orcája, fekete zománcba
       mint rubin, úgy tündöklik,
Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben
       Mária képe, úgy fénlik.

4
Igazán görögöl nevet keresztségből
       adtak szép személyére,
Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze
       vagyon néki mindenre,
Tud fedni szerelmet, noha igen szeret,
       nincsen gonosz hírére.

5
Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon
       lelkem súlyos gyötrelme,
Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért
       gyújts fel ezt szerelemre,
Régi sok búm után hadd élhessek vígan
       evvel immár kedvemre!

6
Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár
       a nyárnak közepében,
Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek
       áldozatul kezében,
Szerzém ezt versekben az másfélezerben
       és az nyolcvankilencben.