Babits Mihály

NÉMA KÖLTŐ MENTSÉGE

1915.

Ó ne civódj a szegény művésszel
Hogy néma, bár a szive meghasad:
mely kovács az, aki puszta kézzel
gyurni merné a meleg vasat?

Könnyű annak, ki hideg viasszal
formálgatja játékbábuját:
laza forma; mégis percig azzal
gondjainak játszat csicsuját.

S boldog kinek bőre sérthetetlen,
mint a Siegfried meztelen meze
minden-értő, mindig érthetetlen,
mint az asbest istenek keze.

Jaj de lelkem nem szilárd sziget,
hanem hányt hajó e tengeren
s máris annyi hév vas égetett:
csupa hólyag fájó tenyerem.

Nyilt seb bőröm minden pórusa
minden új érintés újra kín:
s vakon zsong a kínok kórusa
idegjeim tépett húrjain.

             Pesti Napló, 1917. márc. 11. 1. l.