MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Babits Mihály

BALÁZSOLÁS

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
   Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
   s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
   Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
   aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
   oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
   s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
   életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
   lobjaitól, hogy fölnővén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
   nem is gondolva tereád.
Oh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
   segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
   hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
   magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
   Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
   hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
   ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
   mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
   és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
   zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel
   kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
   kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
   hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
   Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
   kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
   a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
   csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
   okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
   még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
   olyan nagy dolog a halál.




Maradjatok összesek
Egy költőt eltemettem
Most már más költő leszek
És leszünk vele ketten.