Arany János
CSANÁD
Ül Isztragomban István szent király,
Pap- és parasztúr mind körötte áll;
Fején az ékes ujdon korona,
Vállán palástnak himzett bársonya,
Kezében a bot, egy arany virág,
Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág;
Mint támadó nap, a tisztes nagyok
Arcán királyi fénye felragyog.
Csendben foly a tanács; - de hallga, hallga!
Kürtszó-e az, vagy szél, mi ott rivalga?
Felhő-e vagy por, mely az egekig
Lomhán, sötéten fölverekedik?
A föld alapját rázza mennydörej,
Vagy tomboló had és acélzörej?
Villám cikáz-e, vagy lángfegyverek
Hegyén ezer napot hoz a sereg?
Győztes had élén, mint kettős sugár,
Megvillan egy ifjú levente-pár,
Gyula, Csanád, fejedelmi két rokon,
Jobb s balkeze Istvánnak harcokon.
Mosolyra vídúl a királyi bátya,
Midőn az ifjakat belépni látja,
S míg hódolatra meghajol a térd,
Ő nyujtja jobbját és így szólva kérd:
"A besenyővel, a fejes, konok
Néppel mi történt, édes rokonok?
Győzött-e, hogyne győzne a kereszt,
Pogány had ellen, amely böcsmérli ezt?
Ha síkra száll a napvilág, sötétség:
Nincs diadalban akkor semmi kétség;
No s szóljatok: hogy mint lelé Abád
Révén hadunk a vén Doni-Csabát?"
"Győzött, királyom - így Csanád felel -
Győzött karunk s az ég küldötte jel;
Megtörve a besnyő kemény nyaka,
S a martalék közt vén Doni-Csaba.
S együtt Csabával nője, gyermeki,
Rab, mint a fűszál, kincs temérdeki;
Lábodnak ím letesszük zsámolyához:
Kincs-, martalékról felséged határoz."
"Áldás az Urnak!" szólt a fejdelem:
Három felé a zsákmányt rendelem:
Egy rész Övé, ki a győzelmet adta,
Épüljön Isten új egyháza rajta;
Más rész királyi sergem illeti,
Tiszt- és fejenkint osszák föl neki;
Ti mint vezérek harmadát felezve.
A költemény tervvázlata ez lett volna:
Győzelemmel tér meg István, a szent király, a besenyők
elleni
hadjáratából, Fehérvárba. Keán, a besenyő fejedelem,
harctéren esett
el. Roppant zsákmányt hoz a magyar sereg: aranyat,
drágaköveket, stb.
A zsákmány felosztatik: sisakkal mérik a drágaságot. A
király kapja
egyharmadát - s a maga részét a fehérvári szentegyháznak
adja: arany
oltárt, kereszteket, kelyheket - arannyal áttört papi
köntösöket
csináltat. Harmadrészén a sereg osztozik; harmada pedig a
király két
ifjú rokona, Csanád - Doboka fia - és Gyula, mint vezérek
közt
lenne felosztandó. De a zsákmány közt van még egy drága
kincs,
Keánnak leánya, az aranyhajú Léla. Csanád most előáll,
drágaságbeli
osztályrészét Gyulának engedi, úgymond, ő csak Lélát
akarja. Gyula
hasonlókép nyilatkozik. Csanád elsőségét vitatja; ő
ragadta ki Lélát
a lángok közül, - ő hozta el, ő védte az úton; Gyula
fegyverrel,
párbajjal követeli a leányt. Már épen viadalhoz készülnek;
de István
elveszi a leányt, Gizella királynő szolgálói közé adja, a
hősöket
pedig azzal csöndesíti le, hogy azé lesz, ki az óriás
termetű Ótomot
legyőzi. Ótom, a Galád bolgár fejedelem ivadéka, Bodonból
betört az
országba, azt a Marosig elfoglalta, ottan egy várat rakott, azt
maga
nevére keresztelte. Csanád elindúl hadával, megelőzi
Gyulát, megszáll
a Maros innenső partján. Ótomot párbajra hívja. Az elfogadja
a
kihívást, a Maros közepén egy porondon megtörténik a
viadal. Ótom
elesik. Csanád akkor - miután Ótom káromló pogány nyelvét
kivágta és
tarsolyába rejtette, - őt otthagyja a madarak és halak
étkéül, maga
pedig seregével átkel a Maroson, Ótom várát lerontja és
diadalünnepet
ül népével együtt. Vigadnak, Ótom asszonyaival, kiket rabbá
ejtettek,
Csanád is jó napot csinál magának, s a fáradalom után
elalszik. -
Gyula későn jön, megtudva a történteket, nyelvét marja
dühében, hogy
a győzelem dicsőségét elrabolta tőle Csanád, s hogy a Léla
birtokától
el kell esnie. Eközben megtalálja az elesett Ótomot, fejét
levágja,
s Istvánhoz viszi, jeléül, hogy győzött. Már István át
akarja adni
Lélát, de eszébe jut, hogy Csanád hol késhetik oly soká -
azért
függőben hagyja a dolgot. Csanád, miután Ótom tartományát
egészen
visszafoglalta, megtér. Gyula követeli a leányt, bemutatván a
fejet,
midőn Csanádnak eszébe jut, hogy nyelvét kivágta volt, s
ezáltal
földeríti igazságát. Gyula megszégyenül. Csanád pedig
jutalmul kapja
a leányt, Ótom várát és tartományát; az előbbit
felépítteti háromszor
erősebbre és Csanádnak nevezi el. A. J.
(Az 1850-es évekből)
***