Vörösmarty Mihály

V. P. KISASSZONYNAK

Nov. 20. 1842.

Szereted-e jó szüléidet
És barátid és testvéridet?
Szereted-e forrón jegyesed?
Szeretnek-e ők is tégedet?

S boldogok-e ifju napjaid,
Elméd gondolatja s álmaid?
S a remény nem biztos kincs-e már,
Mely szivedben megváltóra vár?

Aki nézi nyájas arcaid
És szemeid, hol üdvvé lőn a hit,
Megtalálja, amit kérdezett:
Rajtok él a legszebb felelet.

Úgy szeretsz, hogy boldoggá tehess,
S vagy szeretve, hogy boldog lehess:
Két szerencse, milyet sors nem ád,
Ten szived mennyéből szálla rád.

S volna bár oly dúsan örömem,
Mint e szót alig hogy ismerem,
Örömidhez mit sem adhatok:
Érzeményid olyan boldogok.

Jókivánat, ami még maradt:
Evvel tisztelem meg nászodat:
Élj soká és meg ne éld soha,
Hogy szerencséd hozzád mostoha.

1842. november 20. előtt