Vörösmarty Mihály

(UDVARDIM! - NEVEMET HA TALÁN NEM VONTA HOMÁLYBA...)

Udvardim! - nevemet ha talán nem vonta homályba
     Kedves lelked előtt a haladékony üdő,
Hogyha utánnam ered még egy pillantati vágyás
     Benned, tán örömest olvasod e sorokat.
Melyeket, hogy csendünk bús titka örömre derűljön,
     Végtére már kitanúlt utban elődbe teszek.
Tégedet, ah sokszor téged nyöge vissza keservem,
     Melyet együtt békés szívvel alázni tudánk.
Gyász, unalom lengett rajtam s emlékemet ezzel
     Rád függesztve gyötré vágyakodásom heve.

Pest, 1818