Vajda János

Léghuzam

Léghuzamról szólva sokan csak nevetnek;
Másfelől borzasztó rém ez némelyeknek.
Az egésznek az lesz a magyarázata,
Az emberek mást-mást értenek alatta.

Van ennek sok jámbor, van dühös fajtája,
Fokozatainak nagy a lajtorjája,
Van, amelyik árthat legerősb embernek
Jó, ha önök ezzel most megismerkednek.

Az emberi testnek legedzőbb fürdője
A szabad természet éles levegője.
Aki ebben tölti a nyarat, a telet,
Idegei épek, többet elviselhet.

Ha kiváltkép nyárban tárva ajtó, ablak
Oda se nézzünk az ilyen léghuzamnak.
Mint az ember, kinek legnagyobb a szája,
Ennek is bő torka tehetetlen, gyáva.

De mikor odakünn a levegő hideg,
Szűk nyilásból mint a kígyó feléd sziszeg,
És ha kivált hozzá közel vagy sokáig,
Légy te bármi délceg, ez károdra válik.

Ha pedig még hozzá tested nem is száraz,
De hevült, izzadt vagy, legnagyobb baj már az.
És még nappal hagyján, de már épen éjjel,
Ne dőlj le szomszédnak ilyen tolvaj széllel.

És miután most már e pengő sorokban,
Amit mindeneknek tudni jó, elmondtam,
Még csak azt ajánlom ismételve végül,
Óvja kiki magát minden szélsőségtül.

Ne legyen túl kényes, ijedős, képzelgő;
Ne higyje, hogy megárt minden gyönge szellő.
Elbizakodottság és hipochondria,
Egyik mint a másik veszedelmes hiba.

Hinni azt, hogy minden, vagy hogy semmi sem árt,
Az egészségben tesz egyként tetemes kárt.
Kiváltképen nálunk a vetélkedésnek,
Hencegésnek sokan áldozatul esnek.

Borozók közt föláll egy bolond s azt mondja:
Ki iszik egy liter törkölt egy huzomba?
S ez ostobaságot hősiségnek látva,
Ugranak a bajba, sokan a halálba.

Még vadabbat is mond másik hányaveti.
Gyávának nevezve, aki nem követi.
Megteszik, mitől a józan ész föllázad,
Így csinál egy bolond másik tizet, százat.

Sok fiatal ember így magát megrontja,
Egy egész életet tönkre tesz egy óra.
Se magának nem jó, se a hazájának,
Hasztalan epeszti majd a késő bánat.

Akárki mit beszél, kedves ez az élet,
Szép a világ, de csak ha van egészséged.
Azért csak azt mondom, tartsd eszedbe váltig,
Ami itt leírva, mind javadra válik.