Tóth Árpád

SZATÍRA-PÁLYÁZAT

Most jön szépen, csendesen, biztosan
Az ugorka-szezon,
Amikor élni nagyon unalmas,
S meghalni viszont rezon.
Első jele ennek,
Mondhatnám úgy is, hogy első fecskéje
A Csokonai-kör pályázata
Szatírára,
Melynek háromszáz kroncsi lesz az ára,
S viszont nem lesz irodalmi becskéje.

Most majd a nálunk található
Nagy írók
Egész nyáron körmölni fognak,
Ha erre gondolok, sírok,
S a könnyeim úgy potyognak,
Oly bájjal, mint a
Szávay Gyula humort író tollából
Az elkeseredett tinta.

Pedig t. közönség, megsúgom önnek,
Hogy felesleges ez a szép pályázat,
Mert akik megérdemlik a díjat,
Azok máris pályáztak.
Pályázott például kitűnő Szávaynk
V.H.O.Sz.-elnöki minőségben,
Mert beleszatírázott szépen
A nagyváradi újságírók belébe,
Megokolván, hogy a váradi sztrájknál
Közbe miért nem lépe -
Hát egyszerűen azért, mert nem küldtek
Deputációt elébe.

S tudni méltóztatnak még azt is tán,
Hogy egy másik nagy író,
Na ja, az a Géczy István,
Az is írt egy szatírát a múltkor,
A drága!
- Nemzetes asszony szerepelt abban,
Szép zsinóros barchet-nadrágba,
Nagyon jól benne volt a darabban
A népszínműi műfaj szatírája.

S szép szatírát szerzett a tisztelt mester,
A harmadik nagy író,
Kit homlokon csókolni a múzsa restell,
S akit, ha nem csal a memóriám,
Gyan Thulának hívnak talán,
S akinek az az eredetisége,
Hogy bele tudja írni egy regénybe
A helyesírás egész szatíráját.

De a szatíra-írói pályát
Legszebben mégis K. Tóth Miska járja,
Felhívjuk a Csokonai-kör figyelmét
Az ő korszakos alakjára.
Ha a kör érdemei elaggnak,
S fel akarják frissítni őket,
Csak válasszák őt meg
Választmányi tagnak.

Ő az iskolai könyvajándékozást
Figurázta ki,
Oly módon, hogy ajándékul
A Magyar Siont rázta ki.
Vagyis egy oly könyvet,
Egy oly könnyed,
Gyereknek való olvasnivalót,
Amit a raktáron már beszőtt a pók,
S ami úgy hemzseg a vonzó bájtul,
Hogy ha olvassa valaki,
Hát elájul,
Vagy fülig reped a szája
Az ásítástul.

Nagyon szép jutalmat érdemel ezért
K. Tóth Miska,
A szatíra-szerző hamiska,
Amért ennyi kultúrbölcseség
Rekedt beléje,
Adjunk neki is,
Bármibe kerül is,
Félre zsugoriság és félre gond,
Egy díszpéldányban
Díszpókhálós és dísz avas
Magyar Siont.