Tóth Árpád

ELMÚLT AZ ÉLET...

Elmúlt az élet. Már mehetsz, te, jámbor
Lélek, pihenni, esti csillagok
Fényében künn a temetőn puhán forr
A messzi élet. Fenn az ég ragyog.

De néked kedv és bú megfagyott.
Örök mosollyal ajkadon... csendbe
Fekszel hanyatt és édesen merengve.

Emlékszel még, hogy szólt a kántor
Bús basszusán...

És azután mindenki otthagyott...