Radnóti Miklós
JÚLIUS
Ilyen hőség sem volt itt már
régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a
jégen
ma délelőtt még s most beborult. Már
aprót
söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll
a tolongó porban s záport remél.
A
nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.
Két ing repül el róla, két madár,
utána
kap a szolga kerités
és csúnya szájjal szitkot kiabál.
Mindent elhord a szél s a kert
haját
hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki
és a hasaló kerten úgy
fut át,
hogy villámlik sarkának friss nyomán
s
a vastaglábu dörgés léptitől
kék foltokat mutogat a homály.
Sűrü szagok csúszkálnak szét elébb,
a
felhő később érkezik, köszön
s a száját nagyratátó kertbe lép.
Körültekint ott, pislant komolyan,
villogó
zápor zuhan belőle
és mint hulló szög, a csöppje olyan.
(Elállt az eső s a szűk csatornán
víz
zúg. Visszatér és hajladozva
jár a gyönge fény a fa ormán.)