Móricz Zsigmond
SZENT
A BÉKE
Falánk farkas
az akolba,
Farsang farkán betekint.
- Adjon isten, jó
juhaim,
Szép idő van odakint.
Arany idő, süt a nap,
Tavaszodik
maholnap.
Zöld a fű már a mezőn, -
Vén
kos,
Öreg kos!
Mért ültök
bent éhezőn?
Lett odabenn zúgás-búgás, -
Vén
kos
Ám okos!
Igy szól:
Nálunk ez a szokás:
Jobban, mint az üres hastól,
Jobban félünk
a farkastól,
Pedig nincsen még nekünk
Szerződéses jó ebünk,
Ki
tereljen sáron, vizen,
Bútól,
Búbajtól,
Farkasfogtól
megőrizzen.
- Ugyan, ugyan! Hallja, hallja!
A
vén
Mire kén,
Ha nem búra,
másnak bajra!
Azt sem tudja jó após,
Farkas azért
harapós,
Azért dühös a juhra,
Mert a kutya az ura?
'Sz
farkas meg juh, juh meg farkas!
Két jó testvér, összepászol!
Ha
a kutya, a gaz kutya
Össze nem veszítné százszor!
Ki mondja,
hogy ez nem igaz?
Hát nem mindig uszít a gaz?
Csak egyszer is,
hát valóba
Csak egyszer is voltunk jóba?
Juhok! Itt a béke
utja,
El ne állja cudar kutya!...
- Eddig ha egy lépést
tettünk,
Ha egy toppot közeledtünk,
Nem ugatott? Nem
üldözött?
Élt-e a farkas juhok között?
Félti a gaz
kenyerét,
Összeveszít minket elébb!
Juhot, farkast, jó
barátot,
És úgy disputálja rátok:
Ő tőle függ a
juh-élet!
Juhok! A pokolba vélek!
... De ha ellenség is
volnék,
Hát hisz rendén nem az vón' rég,
Hogy épen
kedvemre tesztek,
Kibékítni igyekeztek!?
S ez valami!
Épen
azzal bosszantani,
Amiért haragszom rátok, -
Hát kutyaőrt
fogadnátok?
Nos, tegyetek ahogy tetszik.
Bár ellenség voltam
eddig,
Már ma itt van a tenyerem,
Csapjatok fel, nosza
velem.
Éljen a hon, itt az óra,
Hadd forduljon minden
jóra!
Éljen a hon, a haza!
Végre
A
béke
Szilárd legyen, ne laza!
No a juhok
felcsapának.
Vén
kos
Habókos,
Dünnyög-bünnyög
ő magának.
De a farkas törvényt üle, -
Szavaztak, mint ő
fütyüle:
A szövetség erős legyen,
Vén kos a kés alá megyen!
-
Szó se szólal ellene...
Hiszen csak az kellene!...
Szól a
farkas: A nagy égre!
Drága
vérem
Megigérem:
Véremmé
lesztek ti végre!
Drága
fajtám,
Mint
ohajtám
Farkas-juh közt szent a béke!