Madách Imre

Dáridóban

Van-e még a hegedűben?
Húzd cigány,
Azt a csárdást, hadd pördüljön
Az a lány.
Van-e még gazdánknak ilyen
Ó bora?
Hadd igyuk meg, ne maradjon
Holnapra.
Eljöhetne török, tatár
Vagy orosz,
Rác, oláh, szerb és kitudja
Milyen rossz,
Annak állna házi gazdánk
Jó bora,
S abban másnak csak ne ázzék
A foga.
Húzd cigány, húzd, hadd ne higyjék,
Hogy busúl
A magyar, hogy házában nem
Ő az úr.
Hadd ne leljen abban senki
Örömöt,
Hogy szivünk már bánatában
Megtörött.
Fel-le fordúl a szerencse
Kereke,
Aki mit nyert, hogy ha bírja,
Hadd vigye.
Azt a csárdást! a magáét
Hadd vigye
A legény is, de csak úgy, ha
Bír vele,
S úgy bír csak, ha a lány szívből
Vele jár,
Máskép együtt törni, rakni
Mit használ.
Szomorú a magyar nóta
Eleje,
Sírva indúl a magyar is
El vele.
Ám de aztán viggá válik
A sora,
Hogy kedvvel néz Isten is le
Rá maga.
Három a tánc! hogy volt hogy! most
Szaporán
A legvígabb hátra vagyon
Még talán.
Vadkéjén ha megdöbben az
Idegen,
Megdöbbent már máskor is, fel
Sem veszem.
Peng a sarkantyú kipördűl,
A bajusz.
Hozzá minden lánynak ajka
Odahúz.
Igy mutatja ifjú és lány
Hogy magyar,
S mássá lenni nem is tud, nem
Is akar.