Kosztolányi Dezső

Piros

Piros fátyollal kösd be a szemem,
piros bort önts, piros a mámor,
piros ajkaddal csókolj esztelen.

Legyen miénk e véres, édes óra,
izzék a testünk vérvörös ruháktól,
ma én leszek a bánatok bakója.

Szálljunk a lángoló, piros ködön,
ha lábunk a halálba táncol,
oly örjítő lesz piros öröm.

1908